Az üveglaptól a hőszigetelt ablakig
Az ablak hőszigetelési képességét, szakszerűen megfogalmazva a hőátbocsátási tényezőjét az u érték mutatja meg nekünk, amelynek mértékegysége W/m²K.
A hőátbocsátási tényező (u érték) definíciója: 1 m2 felületen, 1 Kelvin fok hőmérsékletkülönbözet hatására hány Watt energia áramlik át az ablakon.
Különböző u értékek az ablakoknál
Fontos tudnivaló, hogy az ablakok u és u értékei között különbség van. Megkülönböztetünk ug értéket az ablaknál, ez az üveg hőátbocsátási tényezőjét jelenti. Tehát azt, amely érték kifejezetten csak magára az üvegre, és nem a teljes ablakra vonatkozik.
Találkozhatunk még uw értékkel is az ablaknál. Ez mutatja a teljes ablak hőátbocsátási tényezőjét. Tehát, hogy az üvegfelület és a keret (tehát a teljes ablak) együttesen milyen értékkel rendelkezik.
A mai korban a házak ablakaiba fokozottan hőszigetelt üvegeket érdemes beépíteni. Ez komfortérzet javuláshoz (nincs kellemetlen hideg érzet az ablak közelében), energia megtakarításhoz, és ezáltal pénzspóroláshoz vezet. Egy üveg akkor tekinthető fokozottan hőszigetelt üvegnek, ha az ug értéke legalább 1,0 W/m²K.
Mitől fokozottan hőszigetelt az ablak üvege?
Hogyan érjük el, hogy a 4 mm-es üvegből készült ablak, amely üvegnek a hőátbocsátási tényezője ug=5,8 W/m²K fokozottan hőszigetelt üvegű ablak legyen?
Ahhoz, hogy csak az üveg segítségével érjük el ezt az értéket (1,0 W/m²K) 70 cm vastag üveget kellene ablakunkba tenni. Nem csak ez a meglepően nagy vastagság, ami gátját szabja ennek a lehetőségnek, hanem az is, hogy az így kialakított 70 cm vastag üveglap négyzetméterének súlya megközelítőleg 1750 kg.
Tehát a fokozottan hőszigetelő üveg eléréséhez más technikát kell bevetni. Röviden szemléltetjük, hogy jutunk el a fokozottan hőszigetelt ablakig.
Egy 4 mm-es üveglap hőátbocsátási értéke 5,8 W/m²K. Ha ebből kettőt egymás mellé teszünk, akkor köztük egy légréteg alakul ki, így ug= 2,8 W/m²K értéket kapunk. A két üveg „összeillesztését” speciális távtartó teszi lehetővé. A következő ábra bemutatja, hogyan épül fel egy átlagos ablaküveg.
A két üveglap között egy alumínium távtartó segítségével alakítják ki a 16 mm-es légrést. Maga az alumínium távtartó hőhidat képezne az ablaküvegek között. Ha ezt a hőhidat butil ragasztóanyaggal megszakítjuk, amely egyben a két üveglapot a távtartóhoz is rögzíti, akkor az előbb említett negatív hatás nem lép fel az ablaküvegnél. Az üveglapok közötti párásodás ellen pedig egy nedvszívó zeolittartalmú abszorbenst alkalmaznak.
A következő szintet képviselő ablaküveget (ug= 1,4 W/m²K) úgy érik el a gyártók, hogy a kettős üvegszerkezet belső ablaküvegének a légrés felé néző felületére lágyfém réteget (low-E) visznek fel. Így a low-E minőségétől függően az üvegszerkezet hőátbocsátási tényezője 1,4 vagy 1,3 W/m²K lesz. Az egytizedes különbség a low-E minőségi különbségéből adódik.
A fokozottan hőszigetelt ablaknál az ablaküveg 1,0 W/m²K-es hőátbocsátási tényezőjét úgy érjük el, hogy a két üvegréteg közötti légrést nem levegővel, hanem argon gázzal töltjük ki. Ennek az anyagnak a hőszigetelésben játszott szerepe jelentős, mert így jutunk el az ug= 1,0 W/m²K hőátbocsátási tényezőhöz.
A mai modern ablakokat már kripton gázzal is lehet tölteni az így elérhető hőátbocsátási érték Ug=0.6 W/m2 K.
